Hitlert is átverte a James Bond-regények írója
1943. április 30-án a dél-spanyolországi Huelva közelében egy halász egyenruhás holttestet talált, amely a Brit Királyi Haditengerészet őrnagyi egyenruháját viselte. Az aktatáskájában lévő dokumentumok szerint a szövetségesek Szardínia és Görögország ellen készültek partraszállásra. A német katonai titkosszolgálat, az Abwehr hitelesnek fogadta el az iratokat, és megkezdte az érintett partszakaszok védelmét. A holttest azonban hamisítvány volt: a német hadvezetés belesétált a második világháború egyik legnagyobb megtévesztésébe, a Vagdalthús hadműveletbe.
A hadművelet terve Ian Fleming elképzelésein alapult, aki 1939-ben John Henry Godfrey ellentengernagy személyi asszisztenseként szolgált, és egy „pisztránghorgász memoárban” 54 módot sorolt fel az ellenség megtévesztésére. A 28. pont szerint egy holttestnél megtévesztő dokumentumokat kell elhelyezni. Az ötlet egy 1937-es krimiből származott, de a való életben is felhasználták.
A műveletet Charles Cholmondeley és Ewen Montagu tervezte meg. A megfelelő holttestet 1943. január 28-án találták meg: Glyndwr Michael walesi hajléktalanét, aki patkánymérget evett. A holttest új személyazonosságot kapott: William Martin őrnagyét. A tárcájába fényképet és szerelmes leveleket helyeztek egy kitalált menyasszonytól, valamint egy levelet „apjától”. A megtévesztő dokumentumok szerint Martin Sir Archibald Nye vezérezredes levelét vitte Sir Harold Alexander tábornoknak, amely Görögországot jelölte meg fő csapásirányként, Szicíliát pedig elterelésként. Churchill és Eisenhower is jóváhagyta a tervet.
A holttestet 1943. április 17-én egy tengeralattjáróval a spanyol partok közelébe szállították, majd a fémkonténert felrobbantották. A helyi halász rátalált, a spanyol hatóságok értesítették a brit konzulátust és titokban a németeket is. A spanyol orvosok hanyag boncolást végeztek, nem vették észre, hogy három hónapos hulláról van szó. A levelek felbontatlanul jutottak el Madridba, ahol Wilhelm Canaris, az Abwehr parancsnoka személyesen járt közben, hogy a németek megkapják azokat. A német szakértők lefényképezték és visszazárták a leveleket.
A német hírszerzés nem vonta kétségbe a levelek hitelességét, és nem végzett saját autopsziát. A tartalom Hitlerig jutott, aki szintén hitelt adott neki. Karl Dönitz 1943. május 14-i jelentése szerint a Führer úgy vélte, a felfedezett angolszász parancs megerősíti, hogy a támadások főként Szardínia és a Peloponnészosz ellen irányulnak. Hitler Görögország, Szardínia és Korzika védelmét „mindenáron” elrendelte, az 1. páncéloshadosztályt Franciaországból Szalonikibe vezényelte, és 10 ezer fővel növelte a Szardínián állomásozó német katonák számát.
1943. július 9-én kezdetét vette a Husky hadművelet, a szövetségesek szicíliai inváziója. A megtévesztés annyira jól sikerült, hogy a partraszállás után órákkal még 21 német repülőgép hagyta el Szicíliát Szardínia védelmére, Hitler pedig Erwin Rommelt Szalonikibe küldte. Mire nyilvánvalóvá vált a tévedés, Szicília elveszett a tengelyhatalmak számára. A német–olasz csapatok egy része átment az Itáliai-félszigetre, de a szövetségesek jelentős hídfőt szereztek, és szeptember elején megkezdődött Olaszország inváziója. A szicíliai partraszállás a későbbi normandiai hadművelet „főpróbájának” is tekinthető.
