37 évet vártunk rá, most miért ne kapkodnánk el?
Hosszú, 37 éves kivárás után megnyíltak az ügynökakták, és a nyilvánosság most először szembesülhet a korábban zárt iratokkal. A megnyitás körülményei azonban heves vitákat váltottak ki: több szakértő és politikus szerint az eljárás túlságosan kapkodva zajlott.
Hack Péter és Schiffer András bírálta a folyamatot. Hack Péter szerint semmi nem indokolta, hogy ilyen sietve hajtsák végre a megnyitást, ha már ennyi ideig vártak rá. A szakemberek arra is felhívták a figyelmet, hogy az akták értelmezése komoly forráskritikai munkát igényel.
Tabajdi Gábor történész, a feltartaktak.hu szerkesztője szerint az egész aktanyilvánosság felfogható egy országos szövegértési és forráskritikai gyakorlatként. Rainer M. János és történésztársai szintén igyekeznek kontextusba helyezni a történteket, és azt is áttekintik, milyen további lépésekre lenne szükség.
Az első körben nyilvánosságra került anyagok egyelőre több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. Az egyértelműbbnek tűnő esetekben is az a fő kérdés, mi szerepel majd a később nyilvánosságra kerülő jelentésekben.
A hét másik jelentős nemzetközi eseménye az amerikai elnökválasztás volt, amelynek eredményét a magyar nyilvánosságban háttérbe szorította az ügynökakták körüli vita. Emellett Feledy Botond ügye is foglalkoztatta a közvéleményt: kiderült, hogy egyszerre dolgozott Lázár Jánosnak, Navracsics Tibornak, a Tiszának és a Partizánnak is. Török Gábor szerint ez a mutatvány a maga nemében imponáló.
Keszthelyi András, Gyurcsány Ferenc egykori és az RMDSZ közelmúltbeli tanácsadója arról beszélt, hogy az ügynek más vége is lehetett volna, mint hogy Feledy Botond a Red Snow nevű tanácsadó cége miatt elveszítse a bizalmat és vezetői állását.
