Raskó György az aszályról: Nincs gyors megoldás
Raskó György agrárközgazdász kifejtette, hogy a hazánkat sújtó aszályhelyzet kezelésekor nem várható azonnali javulás, hiszen a vízhiány miatt elrendelt rendkívüli készültség helyes, azonban a jövőbeli megoldásokhoz óriási infrastrukturális fejlesztések szükségesek. Szerinte ezermilliárd forintot kellene befektetni a vízmegtartási és vízvisszatartási projektekbe, mivel a jelenlegi vízügyi infrastruktúra teljesen elhanyagolt állapotban van.
A szakértő a Klubrádióban és az ATV-ben folytatott elemzése során hangsúlyozta, hogy az idei aszály során tapasztalt gabonatermelési csökkenés rendkívül súlyos, és felnőtt a kérdés, hogy a magyar öntözési rendszer leromlott állapota miatt bármiféle rövid távú intézkedés hatásos lenne-e. Az újonnan létrehozott vízmegtartási program hatása is csak néhány év múlva érezhető.
Raskó azt is megjegyezte, hogy a folyók alacsony vízállása jelenleg kedvező lehetőséget teremt a rehabilitációs munkák megkezdésére. A jövőbeli vízgazdálkodási problémák kezeléséhez a következő 10-15 év során szükséges rendszer kiépítése a folyók revitalizálásával kezdődhet. Különböző számításai alapján 300-400 milliárd forintos befektetéssel már érdemi fejlesztések indíthatók, de a vízkészletek megőrzéséhez hosszú távon sokkal nagyobb, ezermilliárdos nagyságrendű forrásokra lenne szükség, amelyhez az EU is hozzájárulhat.
Az agrárgazdasági károk ellenére Raskó György arra számít, hogy a fogyasztói árak emelkedése minimális lesz, mivel a gyenge magyar termés nem generál inflációs nyomást. A közszolgáltatások szempontjából a kormány tisztában van az aszályhelyzettel, azonban azt is meg kell említeni, hogy az Orbán-kormány idején drasztikusan, 25 ezerről 5 ezerre csökkent a vízkormányzással foglalkozó állami szakemberek száma.
A szakértő rámutatott arra is, hogy nemcsak az infrastrukturális leépülés, hanem a humán erőforrások csökkentése is filozófiai kérdéseket vet fel. A klímaváltozás miatt éppen hogy növelni kellett volna a szakemberek számát, hiszen a rövid távú megoldások helyett hosszú távú, átfogó intézkedések szükségesek. Az Alföldön jelentős területek fokozatosan alkalmatlanná válnak a szántóföldi növénytermelésre, ezeken új, vízmegőrző élőhelyek létrehozására és a kisebb, de magasabb hozzáadott értékű kultúrákra kellene helyezni a hangsúlyt.
