Már látni, milyen hatása lesz az AMOC összeomlásának
A Föld globális éghajlati rendszerének egyik meghatározó eleme az AMOC, vagyis az észak-atlanti bukóáramlás, amely meleg és sós felszíni vizet szállít a trópusokról az Atlanti-óceán északi részére. Ezen folyamat kulcsszerepet játszik Európa mérsékelt éghajlatának fenntartásában, hiszen az északi sarkvidékre eljutó melegebb víz hatással van az időjárásra és az éghajlat szempontjából meghatározó tényező.
Az AMOC azonban a klímaválság következtében az elmúlt 1600 év legnagyobb gyengülésén ment át, szakértők szerint pedig a század közepén várhatóan elérjük a leállás elkerülhetetlen fordulópontját. Egy friss kutatás a NASA által gyűjtött légköri adatok és éghajlati szimulációk alapján készült, melynek célja az AMOC állapotának előrejelzése volt.
Fontos kutatási eredmények
Mohima Mimi, a Kaliforniai Egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője hangsúlyozta, hogy bár az AMOC fontos szerepét mindenki ismeri, annak légköri hatásait – mint a nedvesség és a viharok eloszlása – eddig nem vizsgálták kellő mélységben. Az eddigi kutatások szerint a gyengülő áramlat Észak-Amerika egyes részein, különösen Kalifornia partvidékén, felerősítheti a viharokat, míg Grönlandon csökkentheti azok számát.
A gyengülő AMOC hatással van a légköri folyókra is, amelyek jelentős mennyiségű vízpárát képesek szállítani. E folyamatok képesek árvizeket kiválthatni egyes helyeken, míg másutt csapadékarányos ellátottságot biztosíthatnak. Az Antarktisz felett ezek a légköri folyók kulcsfontosságúak, hiszen a nyugat-antarktisz jégpolcainak olvadása szempontjából jelentős a szerepük.
A légköri folyók gyakorisága és hatásai
A kutatás eredményeként kiderült, hogy a légköri folyók globális átlagos előfordulási gyakorisága akár 50%-kal is növekedhet a következő évtizedekben. Ahogy az AMOC lassul, várhatóan a dél-amerikai, dél-ázsiai, nyugat-európai és még az Antarktisz környéki területeken is több eső fog hullani, míg a légköri folyók gyakorisága csökkenhet az Arktiszon és Észak-Ázsiában.
Így a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a globális éghajlatváltozás következményei széles spektrumon érvényesülnek, és a légköri folyók fokozódó aktivitása a szélsőséges időjárási események növekedését is eredményezheti, különösen Észak-Amerika nyugati partvidékén.
