Új lépés a vérplazmadonorok biztonságáért
Január elsején elindult a Nemzeti Keresztdonációs és Donorkizárási Regiszter, amely célja, hogy jelentősen növelje a plazmaadók biztonságát. A BioLife, a plazmagyűjtő szervezet képviseletében elmondták, hogy a regiszter biztosítja az átláthatóságot és a donorok védelmét a plazmaadási folyamat során.
A várakozások szerint az új rendszer révén a plazmaadások gyakorisága nyomon követhetővé válik. Az Országos Vérellátó Szolgálat és a plazmagyűjtő cégek közös munkája által létrejött nyilvántartás teljes mértékben megfelel a hazai és európai szabályozásnak, beleértve az adatvédelmi előírásokat is. A regiszter minden donor TAJ számát és az utolsó donáció dátumát rögzíti, tehát pontosan ellenőrizhető, mikor adta legutóbb plazmát a donor, függetlenül attól, hogy melyik központban történt az adományozás.
Dr. Nyerges Judit, a BioLife Plazma Hungary Kft. ügyvezetője hangsúlyozta, hogy a rendszer megakadályozza, hogy a donorok túl gyakran adják plazmát, amely a maximális évi 45 alkalmat lépi túl. Az új regiszter bevezetése nem csupán a donorok biztonságát védi, hanem a plazma minőségét is garantálja, ami elengedhetetlen a készítmények terápiás hatékonysága szempontjából.
A BioLife célja, hogy a legjobb minőségű plazmát gyűjtse, és ezzel hozzájáruljon az életmentő készítmények előállításához. A cég már régóta szorgalmazta a donorok nyilvántartásának létrehozását, mivel ezzel nemcsak a betegellátás minőségét, hanem a donorok egészségi állapotának folyamatos nyomon követését is biztosítani tudják.
A plazmaadás folyamata során egy speciális eljárással, a plazmaferezissel a levett vérből kiválasztják a plazmát, miközben a vörösvérsejtek visszakerülnek a donorhoz. Ez a biztonságos eljárás lehetővé teszi a donor számára, hogy az emberi szervezet rövid időn belül újratermelje a plazmát.
A plazmából készült gyógyszerek, mint az immunglobulinok és véralvadási faktorok, nélkülözhetetlenek az immunhiányos betegek és a transzplantált páciensek számára. A biztonságos és szabályozott plazmadonációs rendszer fenntartása nem csupán orvosi szükségszerűség, hanem a társadalom felelőssége is.
