Interjú Cseke Eszterrel és S. Takács Andrással: Az On the Spot alkotói a rák kapcsán
Amióta szülők lettek, Cseke Eszter és S. Takács András, az On the Spot alkotópárosa, másként tekintenek a világra. Az RTL+ Premium csatornán futó új dokusorozatuk a rák témáját járja körül, ami nemcsak szakmai kihívás, hanem személyes érintettséget is jelent számukra. Cseke Eszter elmondta, hogy anyukája hét évvel a forgatás előtt halt meg mellrákban, ami megrázó élmény volt a számára. Úgy érzi, számára is el kellett telnie ennek az időszaknak, hogy foglalkozhasson a betegséggel, amely hosszú távon mély hatással volt az életére és a munkájára.
S. Takács András hangsúlyozta, hogy bár a korábbi kalandjaik, például a háborús övezetekben való forgatás, izgalmas tapasztalatokat adtak, a gyermekek érkezése óta prioritás számukra a család biztonsága. „Ez a fizikai biztonságunkra vonatkozik: fel szeretnénk nevelni őket, ezért nem vállalunk olyan kockázatokat, mint korábban” – tette hozzá.
A film készítése és a gyógyulás
A sorozatban egy különleges történet elevenedik meg: Sonu, egy exkluzív szigethotel alapítója, aki karácsonykor kereste fel őket azzal a hírrel, hogy negyedik stádiumú rákban szenved, és szeretné, ha filmre vennék gyógyulását. A páros elgondolkodik azon, mennyire játszhat szerepet a beteg anyagi helyzete a gyógyulásában, és felvetik a kérdést kinek van felelőssége a betegséggel való küzdelem során — vajon az individuum is hibáztatható?
Cseke Eszter számára a rák a gyerekkori traumák és a szülői fájlalmak szövevényébe illeszkedik, hiszen a tapasztalatok hatással vannak a betegek kezelésére is. Beszélgetésük során arra is kitértek, hogyan formálja a média a közvéleményt a különféle betegségekről, különös figyelmet szentelve a rákra és annak társadalmi megítélésére.
Tabuk és társadalmi megítélés
17 évnyi tapasztalatuk alapján felvetik, hogy számos tabutémát érintettek, de a rák kiválasztása különösen nehéz döntés volt. A tabu körüli diskurzus és a társadalmi érzékenység megváltozása miatt Cseke Eszter megjegyzi, hogy a korábbi években még lehetett nyíltan és érzékletesen beszélni tabukról, azonban a mostani helyzetben a média célja egyre inkább a dehumanizálódás irányába mutat.
S. Takács András hozzáteszi, hogy manapság a történetek helyett sokszor csak számokat és adatokat próbálnak bemutatni az emberek, elfeledkezve az emberi sorsokról. A beszélgetés során rámutatnak, hogy a jövőben a rákkezelési technológiák és azok társadalmi megítélése kulcsfontosságú alternatívákat kínálhat, ami hatással lehet a páciensek életminőségére.
Összegzés
A beszélgetés végén a páros kitér arra is, milyen érzés magyar filmesként világot látni és milyen felelősséggel terhelve járják be a világ különböző pontjait. A kérdések, amelyeket a sorozat felvet, nem csak a szakmai szempontokat ölelik fel, hanem a társadalmi felelősségvállalás mértékét is reflektálják, ezzel visszhangozva a rák és a stigmák elleni küzdelem fontosságát.
