„Felháborító, ami az apukámmal történt, de bárki kerülhet ilyen helyzetbe” – Egy család vesszőfutása az Alzheimeres édesapával
Szabó Petra Boglárka négy évvel ezelőtt szembesült édesapja demenciájával, amely konkrétan Alzheimer-kórra derült fény. Az állapot gyorsan romlott, és egy napon már mentőt kellett hívni hozzá. Apját egy budapesti kórházba szállították, ahol a család és a kezelőorvos közötti konfliktus súlyos következményekkel járt: az ügy rendőrségi vizsgálat tárgyává vált. Boglárka úgy érezte, hogy az egészségügyi rendszer cserben hagyta édesapját, ezért a nyilvánosság elé tárta történetüket.
Boglárka felidézi, hogy apja elfelejtette a születésnapját. Ekkor már láthatóvá váltak a demencia első jelei. Egy ponton megbeszélték, hogy vizsgálatnak kell alávetni az apukáját, és sajnos megjött a diagnózis. Ma már sokszor nem ismeri fel lányát.
Az édesapa 2019-ben kapta meg a diagnózist, és állapota azóta drámaian romlott. A család folyamatosan képezte magát cikkek és szakkönyvek által, valamint internetes közösségek ismereteire támaszkodva, hogy felkészüljenek a nehezen kezelhető tünetekre és az előttük álló nehéz időszakra.
Amikor édesapja hallucinálni kezdett és összeesküvés-elméleteket gyártott, a család tudta, hogy nem maradhat egyedül. Az édesapa ekkor már olyanokat mondott, hogy a rendőrség elrabolta, és suttogva kellett vele beszélni, mivel úgy vélte, hogy le lehet hallgatni. Az események gyors lefolyása mély félelmet keltett a családtagokban.
Bogi és párja, Pataca Ricardo Hilario, akik mindketten fodrászok, végül úgy döntöttek, hogy 24 órás gondozót fognak alkalmazni édesapjuk mellé. Az ő keresésük önmagában is komoly kihívást jelentett.
A kritikus nap
Az édesapa idén májusban először mutatott verbális agressziót a gondozója felé. Bogi és párja ekkor Győrben dolgoztak, amikor érkezett a telefon a gondozótól, hogy az apuka agresszív és zavart, így nem tudja folytatni a gondviselést. Ezt követően kérték a mentő érkezését.
Boglárka szerint a gondozónő inkompetens volt, és amikor visszanézte a kamerás felvételt, látta, hogy a gondozó arrogánt lépett fel édesapjával. Az ő zavartsága csak tovább növelte az apja félelmét, hiszen a demenciában szenvedő emberek gyakran tűnnek még szorongóbbnak, ha nem kapják meg a szükséges támogatást.
A mentőszolgálat a helyszínen magas vérnyomást mért, és indokoltnak tartotta a kórházi felvételt, így a budapesti Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház gerontopszichiátriai osztályára szállították Bogi apját.
Bogi telefonon közölte a kórház főorvosával, hogy édesapja egész nap agresszívan viselkedett, a gyógyszerei nem hatottak, és súlyos fejfájással küzdött. Az orvos tájékoztatása azonban Bogi számára elutasító és lekezelő volt: „semmi baja van, lehet hazavinni”, hangzott a válasz, amely semmiféle konkrét információt nem tartalmazott. Bogi megdöbbenve tapasztalta, hogy az orvos érdektelenséggel kezeli a problémáikat, míg a szülőtörvény szerinti kötelességeit annál inkább hangsúlyozza.
Dr. Dobosi Zsolt, a kórház főigazgatója a történtekre reagálva hangsúlyozta az intézmény felelősségét és ígéretet tett a panaszok kivizsgálására. A család számára egyértelművé vált, hogy az egészségügyi rendszerben sokkal nagyobb figyelmet kellene kapnia a demenciás betegeknek és az őket gondozó hozzátartozóknak. A tapasztalataik feltárása remélhetőleg elősegíti, hogy más családok ne kerüljenek hasonló nehéz helyzetbe a jövőben.
