Az Erasmus Program és a Horizont Európa Kihívásai a Magyar Kutatók Számára
A legutóbbi fejlemények szerint a magyar pályázók számára újabb nehézségek merültek fel az Európai Unió legfontosabb kutatásfinanszírozási programjában, a Horizont Európában. Az Európai Bizottság 2022 decemberében leállította a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott magyar egyetemek számára a program új szerződéseinek megkötését, ezzel pedig a magyar kutatók hozzáférése is drámaian csökkent. Különösen aggasztó, hogy a hallgatók külföldi tanulmányait támogató Erasmus-program is áldozatul esett ennek a döntésnek.
A problémák gyökere a program főbb feltételeivel kapcsolatos uniós kifogások, amelyek elsősorban az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiányára vonatkoznak. Az erről szóló értesüléseket a G7.hu is megerősítette, kiemelve, hogy a magyar kormánynak eddig nem sikerült megfelelő szabályozást alkotnia, amely lehetővé tenné a hazai felsőoktatás számára ezeket a létfontosságú forrásokat.
A Horizont Projekt és a Kihívások
A Horizont projekteknél nem csupán a források elérhetősége a kulcsfontosságú, hanem az is, hogy ezek a projektek alapvetően biztosítják a magyar intézmények részvételét az európai kutatási ökoszisztémában. Az elmúlt évek alapján megállapítható, hogy míg más tagjelölt országok, mint például Moldova és Szerbia, valamint a programhoz társult országok egyetemei, mint Tunézia és Dél-Korea, szélesebb körű hozzáférést élveztek, a magyar egyetemek hátrányos helyzetbe kerültek.
Bár kisebb volumenben, de maradtak lehetőségek a tudományos együttműködésre. Például 43 hazai felsőoktatási projekt nyert el közel 1,8 milliárd forintot a Driving Urban Transitions to a Sustainable Future (DUT) nevű uniós partnerségi programban. Azonban a kormány által elvárt támogatás nem érkezett meg, ami miatt a partnerségi megállapodások teljesítése is kérdésessé vált.
A Magyar Pályázók Hátrányos Helyzete
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy Magyarország nem tartotta be a megállapodásokban foglaltakat. Az NKFIH (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal) által kezelt források kifizetése másfél éven keresztül elmaradt, ami miatt az uniós döntéshozók úgy látták, hogy Magyarországot vissza kell sorolni, s a kutatók már nem teljes jogú partnerként vehetnek részt a programban.
Ez a helyzet különösen aggasztó, hiszen a módosított kiírások alapján a magyar kutatók csak önköltséges formában vehetnek részt, míg a magyar intézmények nem tölthetnek be koordinátori szerepet a projektben. Bár a helyzet valamelyest javulhat, ha az NKFIH fedezi a költségeket, a magyar kutatók még mindig hátrányba kerülnek a nemzetközi együttműködések során.
A G7 forrásai szerint az okok között nem csupán pénzhiány, hanem inkább adminisztratív szervezetlenség áll. A nem megfelelő irányítás és az átláthatóság hiánya csak tovább súlyosbítja a helyzetet, és kérdéseket vet fel a magyar tudomány jövőjével kapcsolatban. Mindezek fényében a kormányzatnak sürgős intézkedéseket kell hoznia, hogy a magyar kutatók visszanyerjék elérhetőségüket a nemzetközi pályázatokhoz és forrásokhoz.
