Madárszenzáció Borsodban: ilyen harkályt még nem láttak az országban
Rendkívüli faunisztikai ritkaságnak lehettek szemtanúi Sajószögeden: egy csaknem teljesen hófehér tollazatú fakopáncsot figyeltek meg és örökítettek meg felvételeken. A madárról készült képek a Madárhatározó Facebook csoportban jelentek meg, és a megfigyelés a hazai madármegfigyelések történetében is kiemelkedőnek számít.
A csoportban felmerült, hogy a felvételeken nagy fakopáncs vagy balkáni fakopáncs látható. Mivel a piros lágyéktollak halványan ugyan, de látszanak, nagy valószínűséggel nagy fakopáncsról van szó, amelynek normál tollazatában is erőteljes ez a színezet.
A felvételek készítője elmondta, hogy eleinte nem is sejtette, milyen különleges jelenség szemtanúja. A felvételek 2026. november 7-én, szombaton délután egy óra körül készültek Sajószögeden, lehullott diófalevelek gyűjtése közben. A madár ütemes kopácsolása körülbelül húsz percen át hallatszott, ekkor állt meg pihenni, és 5–7 másodperc múlva pillantotta meg a fát. A hófehér tollazat annyira meglepte, hogy gyorsan a telefonjáért sietett, hogy megörökítse a különleges madarat. A találkozásról videófelvétel is készült.
A hazai madármegfigyelések sorában a fehér színmutációjú harkály a legritkább kuriózumok közé tartozik. Magyarországon rendszeresen fotóznak más pigmenthiányos madarakat – például fehér tollú fekete rigót, rozsdafarkút vagy fecskét –, a harkályok esetében azonban ez a mutáció rendkívül elszigetelt jelenség. A Magyarország harkályai című könyv adatai szerint 2016 decemberében egy leucisztikus fakopáncs tűnt fel Szegeden, további megfigyelésről nincs adat. Ennél a fajnál az albinizmusra vagy leucizmusra vonatkozó megfigyelések és egyértelmű adatok rendkívül ritkák.
A madár tollazata csaknem teljesen fehér, a tipikus harkály-testfelépítés azonban jól felismerhető rajta. A madár merőlegesen, a törzsre tapadva helyezkedik el, tisztán kivehetők a támasztó faroktollak, amelyekkel farkát mereven a kéregnek feszíti. A harkályok faroktollai erősek és merevek, harmadik lábként, támasztóként funkcionálnak, hogy a madár kopácsolás közben ne billenjen hátra. A csőr egyenes, vaskos, ékszerűen végződő „vésőcsőr”, amely a faágak és a kéreg megbontására alkalmas. Bár a szárny fehér, a tollak elrendeződése, a zárt szárnyív és a lapockatáji tollak elhelyezkedése megegyezik a fakopáncsok anatómiájával. A farka alatti élénkpiros folt – amely ennél az egyednél csak egészen halványan van jelen – a fakopáncsok nemzetségének jellegzetessége. A harkályok úgynevezett vetélőujjas lábukkal – két ujjal előre, kettővel hátra – kapaszkodnak a függőleges kéregbe.
A fehér színt örökletes genetikai mutáció okozza. A leucizmus során a sötét pigmentek, a melanin képződése vagy beépülése hiányos, de más pigmentek – például a piros színt adó karotinoidok – megmaradhatnak, és a madár szeme is sötét marad. Az albinizmus ezzel szemben a pigmentek teljes hiányát jelenti, amely piros szemmel, valamint teljesen rózsaszínes csőrrel és lábakkal jár.
A természetben az ilyen hófehér madarak hátrányból indulnak. A melanin elengedhetetlen a szem megfelelő fejlődéséhez és a fényvédelemhez, ezért ezeknek a madaraknak gyengébb a látásuk. A vakító fehér tollazat miatt nem tudnak elrejtőzni, a ragadozók – héják, macskák – azonnal kiszúrják őket a zöld vagy barna környezetben. A melanin merevséget és tartást ad a tollaknak, a pigmenthiányos tollak pedig gyorsabban kopnak és törnek, ami nehezíti a repülést. A madarak fajtársaikat a mintázatuk alapján ismerik fel, ezért egy teljesen fehér egyedet a kolónia gyakran idegenként kezel, elüldöz, és a párválasztás során is hátrányból indul.
