Volt főügyész: megmondták, ki ellen lehet nyomozni, és kit nem lehet kihallgatni
Fürcht Pál volt főügyész súlyos állításokat fogalmazott meg egy interjúban. Elmondása szerint egy közérdeklődésre számot tartó eljárásban a felettesei megszabták, hogy ki ellen lehet nyomozni, kit nem lehet kihallgatni, és milyen irányba haladhat a nyomozás.
A volt főügyész azt állítja, a beavatkozás úgy történt, hogy annak ne maradjon írásos nyoma. Nem először beszélt erről, de most részletesebb idővonalat is ismertetett.
Elbeszélése szerint a történet 2024. május 8-án kezdődött. Egy általa tehetségesnek nevezett kollégája az aranykonvoj-ügyhöz kapcsolódó eljárásban arra lett figyelmes, hogy az mintha egy kreált ügy lett volna. Fürcht ezután belső jelentést tett a Legfőbb Ügyészség vezetésének.
Állítása szerint azonban nem vizsgálat indult, hanem felrendelték a Legfőbb Ügyészségre. Egy vezető azt közölte vele, hogy ki ellen lehet nyomozni, kiket nem lehet kihallgatni, és mi a nyomozás iránya. Fürcht arról is beszélt, hogy megpróbálták „irányba állítani”, az egyik vezető ügyész pedig a kollégája előtt sértegette.
A volt főügyész állítása szerint a nyomozás befolyásolása nem formális, írásba adott utasításokkal történt. Ehelyett szóban közöltek olyan elvárásokat, amelyekkel az ügyésznek azonosulnia kellett. Fürcht ezt úgy jellemezte, hogy az eljárást úgy alakították, hogy annak „ne legyen írásos nyoma, ne legyen hozzá visszavezető”. A beavatkozást ahhoz hasonlította, mintha a Kúria előre megmondaná egy alsófokú bíróságnak, milyen ítéletet hozzon.
Fürcht szerint politikai szempont is megjelent az ügy mögött. Úgy fogalmazott, vannak bizonyos tények arra, hogy a politikának volt egy elvárása, amelyet egy bizonyos szervezet közvetített – akár megtévesztve, akár nem – az ügyészség felé.
Lemondott, de folytatódott a nyomás
Fürcht elmondása szerint a történtek miatt június 8-án benyújtotta lemondását, amelyben részletesen beszámolt az általa tapasztalt integritási problémákról. A legfőbb ügyész elsőre nem fogadta el a lemondást, hanem három nap gondolkodási időt kért. Fürcht azt kérte, hogy cserébe biztosítsák a nyomozó ügyészek szakmai függetlenségét.
Állítása szerint a legfőbb ügyész ezt megígérte és írásba is adta. Azonban már másnap olyan újabb utasítás érkezett a nyomozó hatósághoz, amely a nyomozás kézi irányításának folytatását jelentette. Június 10-én ezért főügyésztársaihoz fordult segítségért.
Másnap összehívták a főügyészeket, a történteket azonban Fürcht szerint a vezetés „szakmai nézeteltérésként” mutatta be. Végül olyan megállapodást ajánlottak neki, amely alapján főügyészi posztjáról való lemondásáért cserébe legfőbb ügyészségi állást kapott. Fürcht ezt a kialakult helyzetben elfogadta.
Tanúként is kihallgatták volna, de ezt sem engedélyezték
Fürcht azt állította, hogy az általa jelzett problémák miatt nem indult érdemi integritási vizsgálat. Szerinte egy főügyész ilyen jelzését minimálisan integritási vizsgálatnak kellett volna követnie. Három hónappal később fegyelmi eljárás indult ellene.
A volt főügyész szerint az alapügyben a Fővárosi Nyomozó Ügyészség tanúként is meg akarta hallgatni, mert olyan információk birtokában volt, amelyek relevánsak lehettek. „Engem az alapügybe ki akartak hallgatni tanúként, mert bizonyos dolgokat tudok. Ehhez képest ezt nem engedélyezték a fővárosi nyomozóügyészségnek” – mondta. Elmondása szerint ezt követően indult meg ellene a fegyelmi eljárás.
