Történelmi mélyponton a magyar kukoricatermesztés az aszály miatt
A szélsőséges hőhullámok és a súlyos aszály miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a kései aratású növények, köztük a kukorica Magyarországon. Mivel a kukoricát csak nyár végén, illetve ősszel takarítják be, az év legmelegebb időszakát a földeken kell átvészelnie, ez azonban egyre kevésbé sikerül: az elvetett növények nagy része nem éli túl a kánikulát és a vízhiányt.
Emiatt kérdésessé vált, hogy van-e jövője a kukoricának Magyarországon, vagy az elkövetkező években teljesen le kell mondani a termesztéséről. Árendás Tamás és Spitkó Tamás, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont munkatársai szerint már most jól érzékelhető, hogy átállási folyamat kezdődött a kukoricatermesztők körében.
A becslések szerint 2026-ban kisebb területen vetettek kukoricát az országban, mint az elmúlt száz évben bármikor, és jövőre újabb negatív rekord dőlhet meg. A kukorica teljes eltűnésére ugyanakkor nem számítanak. Spitkó Tamás szerint egy hasznos növényt, ha megváltoznak a feltételek, nem elfelejteni kell, hanem alkalmazkodni az új termesztési viszonyokhoz.
A szakértő úgy látja, a megoldást nem a növénynemesítéstől kell várni, mivel az nem tudja felvenni a versenyt a klímaváltozás sebességével, ráadásul a hosszú, évszakokon, sőt éveken átnyúló aszályokkal szemben ellenálló lágyszárú növényt aligha lehet nemesíteni. Mint fogalmazott, a lágyszárú növények egyszerűen nem élhetnek, ha a talajban nincs állandó, rendelkezésükre álló vízkészlet, és ha hónapokig nincs csapadék, az kis túlzással sivatagi időjárás, a sivatagban pedig öntözés nélkül nincs növénytermesztés.
Árendás Tamás szerint az öntözhető területek bővítése és az öntözőrendszerek korszerűsítése eredményes lehet, önmagában azonban nem elegendő. Ennél fontosabbak lennének az olyan agrotechnikai módszerek, mint a kisebb kockázatot jelentő termőhelyek kiválasztása, a megfelelő talajművelési eljárások és növényfajták kiválasztása.
Emellett elengedhetetlen a vízügyi és vízgazdálkodási kérdések rendezése, a folyók, tavak, időszakos és állandó vízfolyások vízmennyiségének biztosítása, a talajvizek szintjének megemelése, a vizes élőhelyek helyreállítása és megőrzése, valamint a vízvisszatartás.
Ez azért is kiemelten fontos, mert a megfelelő vízkészlet hiányában az öntözésnek ártalmai is lehetnek. Timár Gábor geofizikus korábban azt nyilatkozta, hogy Magyarországon már nemcsak a talajvizet, hanem a mélyebben lévő rétegvízkészleteket is felhasználják locsolásra, ezzel olyan nem megújuló vízkészleteket kezdtek el felélni, amelyekre még évtizedekig szükség lenne.
A szakértők szerint ahhoz, hogy a következő évtizedben is versenyképes kukoricatermesztés legyen az országban, már most el kell kezdeni a vízgazdálkodási és vízügyi kérdések rendezését. Továbbá takarékos öntözésre, modern növénytermesztési rendszerekre és vízmegtartó agrotechnikára van szükség.
Fontos lenne az olyan kukoricahibridek létrehozása is, amelyek korán vethetők, hidegtűrők, rövid tenyészidejűek, illetve kiváló vízhasznosító képességgel rendelkeznek. Ezek nemesítéséhez modern biotechnológiai módszerekre is szükség lehet.
A magyarországi vízhiány már nemcsak a mezőgazdaságra jelent nagy terhet, hanem az állatokat is veszélyezteti. Egyebek mellett nehezíti a méhkolóniák túlélését, valamint a fenyegetett folyami rák élőhelyei is elkezdtek eltűnni miatta.
