Gyarmati Andrea: Minden új gyógyszerrel óvatosan bánok
Gyarmati Andrea gyermekorvos arról ír, hogyan alakult ki a saját kísérleti protokollja az új gyógyszerekkel kapcsolatban. Mint fogalmaz, minden új gyógyszerről elolvassa, ami fellelhető, és aztán is óvatosan bánik vele.
A doktornő felidézi, hogy édesanyja gyógyszerész volt, és gyerekként imádott bent lenni vele a patikában. Akkoriban sok helyben készített gyógyszert, kenőcsöt alkalmaztak, és bármeddig elnézte, ahogy édesanyja kikeveri a szükséges szereket. Ott kapta meg az „egészségügyben szeretnék dolgozni” nevű fertőzést, melyből máig nem gyógyult ki.
Felhívja a figyelmet arra, hogy a gyógyszerek felfedezése nagyrészt a véletlennek köszönhető. Az embereket hol az éhség, hol a kíváncsiság vezette, és gyakran érték meglepetések: a begyűjtött növények nem egyszer riasztó tüneteket, esetenként halált okoztak. Példaként említi, hogy a kokacserje leveleinek rágása szájzsibbadást okozott, elűzte a fáradtságot és az éhséget, valamint vidámságot, eufóriát keltett. A nadragulyabogyó ezzel szemben látászavart, szájszárazságot, görcsöket, akár halálos kómát váltott ki.
A gyógyszeripar kezdetben a természetben található anyagokra és gyógynövényekre épült, majd fokozatosan a kemikáliák kerültek előtérbe. A fejlődés része a tévedés is: az 1950-es, 1960-as évek fordulóján a Thalidomid-katasztrófa során a nyugtatóként és hányáscsillapítóként terhes nőknek is felírt gyógyszer súlyos, maradandó magzati fejlődési rendellenességeket okozott világszerte. Adódott mulatságos véletlen is, például hogy az eredetileg szívgyógyszernek szánt Viagra egy mellékhatása miatt vált népszerű készítménnyé.
Gyarmati Andrea hangsúlyozza: napjainkban egy új gyógyszer felfedezése, kifejlesztése, tesztelése és sikeres forgalmazása rendkívül bonyolult folyamat. Orvosként hinnie kell, hogy a manapság forgalomban lévő gyógyszerek azt tudják, amit ígérnek a gyártók, ő mégis kialakította a maga kísérleti protokollját.
Elsőként elmondja a szülőnek, hogy az új készítmény mire való, és közli, hogy az ő gyermeke nála hanyadikként kapja az adott orvosságot. Ezután napi jelentést kér a gyerek hogylétéről, olykor maga megy ki házhoz. Egy számos kórokozó ellen kiemelkedően hatékony antibiotikumot például azért vetett el, mert sok betege hányt tőle.
Végezetül azt is el szokta mondani, hogy igen, fűben-fában orvosság van, és az orvosságokban is lakozik gyógyító erő, de jó lenne nem megfeledkezni a szabad levegőről, a mozgásról, az egészséges étkezésről és a szeretetről sem. Mert ezekkel tehetünk a legtöbbet a gyerekeink egészségéért.
