Nem kell ölbe tett kézzel várni, amíg kiszárad a Homokhátság – dokumentumfilm-sorozat mutatja a kiutat
Súlyos vízhiánnyal és sivatagosodással küzd a Homokhátság. Ha nem történik beavatkozás, a térségben idővel a mezőgazdasági termelés is lehetetlenné válhat. A problémára háromrészes dokumentumfilm-sorozat hívja fel a figyelmet, amelynek második része a lehetséges megoldásokat mutatja be, és először online felületen látható.
A sorozatot jegyző csapat az ELTE humánökológia mesterszakához kapcsolódó ismeretségből alakult. A témát a 2022-es rendkívüli aszály inspirálta, a készítők pedig 2023-as ötleteléseik során jutottak el oda, hogy a régóta vízhiány sújtotta Homokhátság válságát dolgozzák fel. A film három részét három egymást követő hétvégén mutatják be.
Az „Olyan, mint egy lyukas kád” című első epizód a kiszáradás hátterét mutatta be, a második rész pedig a lehetséges megoldásokkal foglalkozik, köztük az alulról szerveződő helyi vízőrző csoportok munkájával.
A készítők eredetileg saját érdeklődésükből kezdtek forgatni és interjúkat készíteni, kész tervek és forgatókönyv nélkül. Másfél év után állt be a projekt mellé a WWF Magyarország, amely megadta a téma feldolgozásához szükséges szakmai szempontokat. Az újabb másfél év alatt elkészült film a rengeteg felvételnek köszönhetően nem csupán részleteket mutat be, hanem átfogó képet ad a Homokhátság vízválságáról. Fontos szempont volt, hogy a film szakmailag pontos, ugyanakkor a laikus nézők számára is érthető legyen, és a problémák mellett a lehetséges megoldásoknak, valamint a már működő jó példáknak is jelentős szerepet szánjanak.
A készítők nem klasszikus ismeretterjesztő filmet akartak létrehozni: a dokumentumfilmes megközelítés lehetővé tette, hogy a vízválságot az érintett és cselekvő emberek szemszögéből is bemutassák, ami reményeik szerint jobban segíti a néző kapcsolódását a témához.
A film egyik fontos szereplője Toldi Csaba, aki évek óta dolgozik a víz helyben tartásáért. Vele Kajner Péter révén kerültek kapcsolatba a készítők, aki korábban a filmes csapat egyes tagjait tanította. Kajner Péter oktatói tevékenysége mellett a WWF Magyarország szakértőjeként több, helyi civil szervezetekkel közösen kidolgozott vízvisszatartási mintaprojekt kialakításában vett részt, jelenleg pedig a klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár. Toldi Csaba története jól mutatja, hogy a vízvisszatartás gondolata nem újkeletű: 2004 óta – amikor még nem létezett a ma ismert Vízőrzők mozgalom – partizánakciók keretében végezte a csatornaelzárásokat, és próbálta megakadályozni a víz gyors elvezetését. Elmondása szerint hasonló kezdeményezések már korábban is léteztek, valójában azóta, amióta vízelvezetés is van.
A filmesek a marispusztai vízőrzőkre és Nagyapáti Oszkárra a közösségi médiában találtak rá, miután ő aktívan dokumentálta tevékenységüket. Az első találkozás után egyértelművé vált, hogy aktivitása és közvetlensége miatt fontos szereplője lehet a dokumentumfilmnek.
A forgatás egyik legmeghatározóbb tapasztalata az elárasztott területek változásának dokumentálása volt. A készítők több alkalommal visszatértek ugyanazokra a helyszínekre, így néhány hét leforgása alatt a saját szemükkel láthatták, hogyan változik meg a táj, amikor a vizet nem elvezetik, hanem helyben tartják. Az eredetileg kietlen, száraz területeken rövid idő alatt újra megjelent az élet: eddig nem látott védett madarak, rovarok és teknősök tűntek fel.
A Vízőrzők története jól példázza, hogy nem érdemes ölbe tett kézzel várni arra, hogy a feltételek ideálisak legyenek, mert maguktól nagy eséllyel nem lesznek azok. A kedvezőbb feltételek ezúttal épp azért jöttek létre, mert az érintettek hozzákezdtek ehhez a munkához, így mára több példaértékű együttműködés is elindult a civilek, gazdák, vízügyi szakemberek, nemzeti parkok és a döntéshozók között.
A sorozat harmadik és egyben záró része a következő hétvégén jelenik meg, amely a mezőgazdasági kihívásokra és a cselekvési lehetőségekre összpontosít.
