Tomboló kánikulában, embereket próbáló munkával szedik a fokhagymát a Makó környéki földeken
A nyári hőség nem állítja meg a földeken folyó munkát, így a gazdák Makó környékén továbbra is szedik a híres fokhagymát, miközben a hőmérséklet szinte elviselhetetlenné válik. Ádók Zsanett fotográfus a tűző napon, június 27-én, tanúja volt a mezőgazdasági munka nehézségeinek, és fényképeivel megörökítette az embert próbáló pillanatokat.
„A levegő már remegett a nagy hőségben, amikor a földekhez érkeztem. A hőmérő higanyszála 39 fokot mutatott délelőtt 10-kor, és a forró aszfalt fölött éppen csak táncolt a délibáb. A terület szárazságtól porzott, minden egyes lépésem mögött porfelhők emelkedtek a magasba,” mesélte Zsanett, aki a makói fokhagyma betakarításának folyamatát figyelte. A fotói hitelesen tükrözik az ott dolgozók erőfeszítéseit: hajoltak, emeltek és pakoltak a rekkenő hőségben.
A földeken nincs légkondicionáló iroda, se hőségriadó miatti leállás; a termést be kell takarítani, hiszen a természet nem vár. A munkafelvételek során Zsanett szembesült a porördögökkel is, amelyek néha a kiszáradt talajról emelkedtek fel, mintha a természeti erők egyfajta bemutatót tartottak volna.
Annak ellenére, hogy a munka nagyon megterhelő, a dolgozók derűsen végezték feladataikat. A nevetés, a baráti ugratások és pár jégkréme szünet közben vitte el a fáradtságot, és néhány korty víz után folytatódott a munka.
Amikor legközelebb makói fokhagymát vásárolsz, jusson eszedbe, hogy minden egyes gerezd mögött emberek állnak; verejtékes kezek, poros ruhák, megégett bőr és kimerítő órák a tűző napon. Ez nem csupán egy termék, hanem rengeteg ember munkája van mögötte, amely értékesebbé teszi minden falatot.
Tisztelet illeti azokat, akik a földeken dolgoznak. Mert míg mi, a városok kényelméből, lezárva levesszük a polcról a makói fokhagymát, ők a nyár legforróbb napjain is azért dolgoznak, hogy egyáltalán legyen mit megvennünk. Ezért érdemes átgondolni, hogy az életmindennapi termékek mögött mennyi fáradság és odaadás rejlik.
