Mindenkiben munkál valamilyen belső fájdalom – Interjú Arató Andrással, a Hide the Pain Harolddal
Azt mondják, hogy a találkozások a hősökkel gyakran csalódást okoznak, hiszen a való életben nem mindig olyanok, mint amilyennek elképzeljük őket. Éppen ezért, amikor a Hide the Pain Haroldként ismert Arató Andrással akartam találkozni, kissé aggasztott ez a lehetőség. Azonban a nyugalmazott villamosmérnök, aki a mémkultúra egyik legismertebb figurájává vált, meggyőzött arról, hogy bizonyos esetekben a valóság szebbnél szebb meglepetéseket tartogathat. Közvetlen, barátságos és igazán kedves személyiségét egy pillanat alatt megkedveltem, akárcsak a közönség az online profilján keresztül az elmúlt másfél évtized során.
Az interjú során András életéről, a képeinek elterjedéséről és a mémkultúrával fenntartott viszonyáról beszélgettünk, valamint arról, miért keveredik a politika és a történelem a közszolgálati életében. Arató András 2011-ben kezdte pályáját, amikor is a népszerű közösségi oldalon, az iWiW-en osztotta meg törökországi nyaralásakor készült fotóit. E fotók láttán egy fotós kereste meg őt, hogy stockfotókat készíthessen vele, amelyeket különböző oldalakon, hirdetésekben használtak fel, miközben ő orvosként, tanárként és számos más karakterként is feltűnt a képeken.
Elmondása szerint, a stockfotókat internetes mémekké formálva egy idő után elárasztották a közösségi médiát, András arca pedig immár világszerte ismertté vált. Elérte azt a hírnevet, amely Puskás Ferencéhez vagy Gábor Zsazsáéhoz mérhető. Bár kezdetben dühítette, hogy a képei ilyen módon terjednek, végül belátta, hogy a dolgok alakulása ellen nem sokat tehet. Az a mondás vezérelte, hogy ha már nem tud tenni semmit az események ellen, érdemes az élükre állni, így hamarosan neki is saját mém oldalakat indított, amelyek népszerűségének növelését segítették elő.
András többször hangsúlyozta, hogy nem a pénzszerzés volt a célja, amikor belefogott a mémesítést követő eseményekbe. Megemlítette, hogy a nyugdíja elegendő volt számára, de szeretett volna pozitív üzeneteket kommunikálni, miközben ügyelt arra, hogy képeit politikai, vallási vagy szexuális tartalmakhoz ne használják fel.
A közelmúltban visszatért a politikai színtérre, amikor részt vett a május 9-én tartott népünnepélyen, miután az új kormány beiktatására került sor. Ezen kívül a Karmelita kolostort is meglátogatta a nagyközönség számára tartott megnyitóval összefüggésben.
Az interjú további részében András elárulta, hogyan vette hasznát a kötelező orosz nyelvtudásának, miért kellett testőrt fogadnia Kolumbiában, és hogyan élték meg a népszerűsítését Szibériában, valamint miért kezdett el kevesebb felkérést vállalni az utóbbi időszakban. Ezek az élmények gazdag szövetét alkotják annak az életútnak, amely rendkívül sokrétű, tele kihívásokkal és élményekkel, de a középpontjában mindig egy emberi történet áll, amely a belső fájdalmak és örömök küzdelmeit meséli el.
