Gyermekvédelmi Dilemmák: Változások és Szembesülések a Tolna Megyei Központban
A Tolna Megyei Gyermekvédelmi Központ vezetője, Wettstein Dániel István, aki a gyermekvédelemhez való hozzájárulása miatt ismert, komoly problémákkal nézett szembe a rendszer keretein belül. Az ő esete felhívja a figyelmet a korrupcióra és az intézmények működésének átláthatatlanságára. Wettstein elmondása szerint, amikor a tetőfelújításról volt szó, a szakszerűség helyett baráti kapcsolatok és a politikai befolyás játszották a főszerepet.
A legnagyobb visszásság az, hogy míg egy tervezett munkálat ára 28 millió forint volt, Wettstein mindössze 8 millióból kívánta elvégezni a felújítást. A többi pénzt a gyermekvédelmi dolgozók és az intézményben élő gyerekek javára kívánta fordítani. Az őszinte törekvése ebben a szerkezetben nem aratott osztatlan sikert; az SZGYF (Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság) vezetői többször is felrótták neki, hogy „ők nem kapnak belőle semmit”, ami rávilágít arra, hogy a rendszer mennyire eltorzult.
Wettstein tapasztalatai szerint a gyakorlat elengedhetetlen eleme lett a zsebbe visszaosztás, így amikor elutasította, hogy belépjen a politikai pártba, amelynek tagjainak érdekei ütköztek az ő terveivel, hamarosan leépítették pozíciójából. A gyermekvédelem területén szerzett tapasztalatai mellett a gyerekek és a munkatársak iránti elkötelezettsége is reá nézve kiszolgáltatott helyzetet teremtett.
A gyermekvédelem hatékonyságát tisztán mutatja az a folyamat is, amely során Wettsteint visszafokozták, majd végül közös megegyezés alapján távozott. A bíróságon viszont sikert aratott, amikor fellebbezett az SZGYF ellen. Az eljárás során kiderült, hogy egészségi állapotának romlását a vezetői pozícióvesztés okozta, és a szakértői vélemény tíz százalékos egészségkárosodást állapított meg. Mindezek miatt pedig mentális sérelemdíjat ítéltek meg részére.
A gyermekvédelmi területen dolgozók helyzete különösen aggasztó, hiszen a rengeteg elvárás és a forráshiány miatt sokan a saját zsebükből finanszírozzák az ellátottak szükségleteit. Wettstein megemlítette, hogy saját költségeikből vásároltak ruhákat, ételeket, vagy éppen bérleteket biztosítottak a gyerekek számára, hogy a lehetőségeikhez képest a legjobb ellátást nyújthassák nekik.
A Tolna Megyei Központ esetére visszatekintve nemcsak Wettstein, hanem azok a gyerekek is, akiket segíteni próbáltak, a legnagyobb veszélynek voltak kitéve. A rendszer átláthatóságának hiánya, a megfélemlítő attitűd és a politikai érdekek összeolvadása súlyos következményekkel járhat az érintettek számára. A közszolgáltatások és azok finanszírozásának átalakítása elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyermekvédelem újra a valódi értékek mentén működhessen.
