Elhunyt Ritoók Zsigmond, a neves ókortudós
Ritoók Zsigmond, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, ókortudós és klasszika-filológus, életének 97. évében 2026. március 13-án távozott az élők sorából. Az MTA hivatalos honlapján közzétett közleménye szerint a neves tudós már hosszú évtizedek óta hozzájárult a magyar tudományos élethez.
Ritoók 1953-ban szerzett tanári diplomát latin-görög szakon az ELTE Bölcsészettudományi Karán, majd 1965-ben a magyar szakot is elvégezte. Pályafutását 1952 és 1958 között tanársegédként kezdte az ELTE Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszékén. Ezt követően, 1958-tól 1970-ig a budapesti Martos Flóra Gimnáziumban oktatott középiskolásokat. 1970-ben visszatért az egyetemre, ahol az MTA Ókortudományi Kutatócsoport tudományos munkatársaként folytatta pályafutását.
1986-tól 1999-ig egyetemi tanárként dolgozott, 1987 és 1993 között tanszékvezetői feladatokat látott el az ELTE Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszékén. Az MTA levelező tagjává választották 1990-ben, majd három évvel később rendes taggá emelték. Szakterületei közé tartozott a korai görög epika, dráma és az antik esztétikai gondolkodás, később pedig Homérosz magyarországi hatástörténetének kutatására specializálódott.
Ritoók Zsigmondot számos elismeréssel tüntették ki, többek között 2001-ben Széchenyi-díjat, 2009-ben Bolyai János Alkotói Díjat, valamint 2018-ban Magyar Corvin-láncot kapott munkásságáért.
Később egy interjúban kifejtette, hogy már kamaszként tudta, hogy latin szakos tanár kíván lenni, és érdeklődését Cicero egyik munkája kelte. Hangsúlyozta a családi háttér fontosságát, amelyben a műveltség és a kultúra szeretete meghatározó szerepet játszott. „Az irodalmi műveltség hatása mellett nagy jelentőséggel bírt a kötelességteljesítés érzése, amelyet a családi környezetemből hoztam magammal” – fogalmazott visszaemlékezve.
Munkásságával és tudásával Ritoók Zsigmond nemcsak a tudományos közösséget, hanem a szélesebb társadalmat is gazdagította, nyomot hagyva az antik kultúra és a görög nyelv oktatásában.
